Egy srác felszáll az éjjeli buszra, és flegmán odaveti a buszsofőrnek: - Ember, mikor indul ez a szemétláda? - Majd ha megtelik szeméttel!

A pszichiáterem azt mondja bolond vagyok, de a macskám szerint nincs ezzel semmi gond...

Egy nagyvállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába Tatra 613-as kocsival jártam. Egyszer utánam jöttek, hogy adományozhatna a cégem 10.000 forintot az egyik Központi Bizottsági tag temetésére. Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot! Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója... Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga Tatra 603-assal jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna, hogy ez az utolsó - biztosan elmentem volna rá, még transzparenst is vittem volna! Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam. Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott lógott Kádár és Lollo Brigida képe. Egyszer azt mondták nekem, hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát. Leakasztottam hát Kádár képét. Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam. Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal. Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat, mert errefelé jön a szovjet küldöttség. Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva és tolvajlás ellen is biztosítva van... Ettől kezdve munkanélküli lettem... Ámde, az élet sok mindenre megtanított... hosszú évekig munkanélküli voltam, mígnem jött a rendszerváltás... Rehabilitáltattam magam. Innentől kezdve politizálok. Kávémat szexi titkárnő készíti, munkába személyi sofőröm visz Audi A6-al. Befogom a szám és ha kell - szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam emelkedik. u.i.: A fiatalkori kilengéseimre csak mint szépre emlékezem...

Kedves Napiszar Szerkesztőség! Elküldöm a történetemet, mert ez is talán idevaló lehet! Eredetileg kaptunk karácsonyra az egész családtól együtt a feleségemmel két belépőjegyet a bécsi Robbie Williams koncertre Krieauba. Nagyon-nagyon örültünk neki, mert a kedvenc előadóink egyike! Elmentünk a koncertre és kb. 1 ½ órával a koncert előtt szerettünk volna bemenni az arénába. Nem sikerült, mert olyan sokan voltak. Kb. 250 m-re a színpadtól + 2méteres emberek hátát látva gondoltuk, hogy ez valószínűleg nem az a szórakozás lesz amire a jegyet kaptuk. Óvatosan megpróbáltunk közelebb nyomulni, de a tömeg összezárt és nem engedte meg a hátul állók közelebb kerülését. Egyesek elkezdtek lökdösődni, veréssel fenyegetőztek, stb, stb. A feleségem megijedt, nem akart tovább jönni, szóval kilátástalanná vált a koncert kulturált „megtekintése“. Itt szeretném megjegyezni, hogy meddig engedhető meg az extraprofit hajkurászása (Robbie ezért állítólag 3 millió €urot kapott!?) Nyomor a köbön, mennyi jegyet lehet pl. m²-ként eladni? A médiák azt mondták hogy ~60.000 néző lesz kint. Én voltam a Népstadionban 70.000 ember között koncerten de az elbújhatott emellett a tömeg mellett. Én részemről megfordultam és eljöttem a koncertről, hiszen a youtube-on ezek a dalok jobban élvezhetők, Robbie-ból meg úgysem sokat látunk. Hozzáteszem, hogy a méregdrága belépőjegyet ilyen körülmények után visszaváltani, másnak eladni vagy pl. csak a saját fiamnak akartam átadni, nem lehetett. Reklamálni nincs lehetőség. Profin van ez is kitalálva! Mindenkivel szerettem volna megosztani a tapasztalatomat, hátha nem csak én tanulok belőle! Üdvözlettel: B.A.

Klasszikus babakocsis lopás. A lebukás utáni őrjöngés nem vált be, a bejárati ajtó zárva maradt...